A szívem megszakad, amikor a nyolcéves öcsém ül a hétvégi reggelinél (ilyenkor nálunk terüljasztalkám van, minden „földi jóval”. Kiskorunk óta úgy nevelnek, hogy ha törik, ha szakad, a sonkás tojásrántotta vajaszsömlével és a málnaszörp A vasárnapi reggeli. Nem is tudom, mit csodálkoztak, hogy duci kisgyerek lettem -.-), és habzsolva a nővérem által Ukrajnából hozott kaviárt, azt kérdezi: ’Akkor most a kaviár az a halnak a tojása? Amiből kikelnek a gyerekhalak?’ – és aztán, minden további nélkül, megeszi az utolsó falatig.
Ez a generáció, az előző generáció, és gyakorlatilag minden eddigi generáció ÍGY LETT NEVELVE; a szarvasmarha, a sertés, a csirke, a pulyka, a hal és még sorolhatnám, mind haszonállat: kizsákmányoljuk, megesszük, mert alsóbbrendű. Ez egy évezredekkel ezelőtt berögzült szokás (az mondjuk más kérdés, hogy eleinte havonta egyszer, ha hús került az asztalra, most meg szalámit teszünk a reggelire szánt szendvicsbe, sült csirkét eszünk az étteremben ebédre, és virslit mikrózunk vacsorára. Azazhogy, én nem. De a társadalom, aminek a része vagyok, nagyon is.)
Persze nem megvetendő, és az évezredekkel ezelőtti normák, a tudomány fejlődésének az a szakasza feljogosította az akkori társadalmat arra, hogy húst egyen. Részben mert laktató volt (és nehezen lehetett hozzájutni - ezzel a húsevés presztízskérdéssé vált, a jólét jelképe lett), részben pedig, mert a rabszolgát is megölték, ha úgy esett; a rabszolga is a társadalmi piramis legalján tengődött – és az állat is!
Sőt, egyik sem számított embernek, és egyes kultúrákban a gyengébbeket, a szegényeket, akiken fizikai vagy szellemi erejükkel felülkerekedhettek, felfalták. Az állatokat és a gyengéket.
Ma már az emberi jogokat, a szellemi képességeinknek és az igazságtudatra ébredésünknek hála, elismerjük. Úgy vélem (és még rajtam kívül rengetegen mások is), hogy hasonlóképpen kellene tenni az állatok jogaival is.
Hiába bizonyítjuk ma már biológiai tanulmányokkal, hogy a növényevés mellett több pro érv áll, mint kontra, és a mindenevés mellett több kontra, mint pro – az emberekbe beépült (káros) szokás csak elvi alapon fog változni. Úgy, hogy ők maguk ébrednek rá.
Nekem ez a forradalmam.
